A narancssárga függöny elvonul, Lila ruhás balerinák ugranak a szípadra. Áhitattal nézem őket;lábuk alatt piroslik a veranda. ha az egyik eltűnik egy újabb csipke ruhás pattan helyébe. Könnyű táncot lejtenek a sötét éjben. Nézem őket,félek tőlük. A lila ruha valójában álca, hogy a gonosz tündért észre ne vegy e a tudatlan polyáca. Élősködnek a természeten,melyet pillanatok alatt elporlasztanak., Fekete özvegyeik az emberekre halált osztanak.
Lila ruhák,narancssárga függöny,piros színpad; A balerináknak csa a folyó a vérpad. Gijotin alá bestiák!Mindet elém! Parancsolom fellángolva,s már innám a tündérek gyenge vérét. Látom mindnek a porba hulló,már fekete fejét. Kár örvendő kacagásom elnyoja a sikolyok apró neszét. |