[Anitának névnapjára]
Néha kedves,bájos,nevető, Ugyanakkor gonosz,megvető, Színes szivárvány hajú leány, Boldogságban úszó hableány, Ki szemébe néz rögtön sellő.
Csillogó tekinetű kis kócos senki, Mégis akad fényjáték ami megmenti. Ezt nappal játsza a pajkos, Éjjel csillaggá,ragyogó bolygóvá vállik. A Földről csillámló tüneménynek látszik.
A te szíved velem is így játszik. Nem gondolkodik ez a szerelmes lány, Nézi az órát,mely lassan vánszorog, De a hiány erősödik és csak arra vágyik: Mikor az ajtón betántorog. Mikor leszek karjaiban megint? Mikor ad gyógycsókot,mert csak az segít?2 nap,mily sok iső!Ezerévnek tűnő,törhetetlen kő.Csak egy valamit tud a naív: Szereti!Szereti,mert az a másik csodálja és ez a csodálat kölcsönös. Akkor mikor a két szerető Találkozik,felragyog egy pont az égen mely szivárvány formájú, s ez az érzés a szerelem mely nekem: csillagvárvány. |