Túl hamar nőttem fel, Ezt látod rajtam te, Közben nézzük ahol a Nap felkel, Nézed a kisírt szemem, Egy katica arcodon terem; Leveszem, nevetünk, mintha semmi nem fájna, Csak hallgatunk a szívünk szavára.
Pillangók, madarak, Búcsúkor a szívem majd megszakad. El akarom mondani:Szeretlek! De te nem így nézel rám, Ezért nem mondja ki a szám. Együtt sírunk kacagunk, néha mindent jól összekavarunk; De még mindig nem tudom elmondani neked:Szeretlek! hisz tudom a barátaid rajtam nevetnek. Nem mondom, de fáj, Inkább hallgatom hogyan csendesedik a táj.
Már nem tartozunk össze, de még mindig szeretlek, Ezért fenn az égben mind rajtam nevetnek. Nem tudod, nem is tudtad soha, A szívem csak neked adnám oda; Nem is tudhatod, nem is akarod, Mert arcod fekete gyászlepellel rég eltakarod
|