Ez az érzés olyan furcs,félelmetes. Csak nézem magam a tükörben.Sötét. Egy sötét alak néz vissza rám. Mintha nem is én lennék.Félek. Rettegek saját magamtól. Menekülök a múltamból.Futok.ú Hova?Értelmetlen rohanás a semmibe. Gondolatok ezrei merülnek fel bennem, elvetem őket;mondván: Majd később,erre most nincs időm. Idő?Képtelen vagyok vele együtt létezni. Elszalasztott alkalmak,meg nem tett elképzeléseim vannak miatta.Gyűlölöm. Ő az aki rohan a végtelenbe fölöslegesen nem én.Mi mindent meg nem tettem azért mert ő sietett!Néha hallottam azt a kárörvendő nevetését is...szörnyű kín.Tudom,hogy képes lehettem volna megtenni,de nem volt rá időm, mert Ő mindent tönkre tesz.Közben félek, vele együtt rohanok,hazudok magamnak, kételkedem egyáltalán élek? |